Dunavecse története

Dunavecse nevét az 1332–1334. évi pápai tizedjegyzék említette először, ekkor egyházilag a váci egyházmegye szigetfői főesperességéhez tartozott, majd 1404–1405-ben Fejér vármegye solti járásához csatolták.

A 15. század elején a Tetétleni család birtoka, a 16. század közepén, a mohácsi vész utáni korszakban Laski Jeromos († 1541) birtokába került, majd a 17. század közepén a Földváry család lett a település birtokosa.

1610-ben a reformátusok itt zsinatot tartottak. A református egyháza 1626–1629 közötti években már fennállt. Református templom 1640-ben épült. A település a török hódoltság alatt sem pusztult el. 1691-ben egy egész porta után 50 forint katonaélelmezési költséget és 1695-ben 4 portát vetettek ki rá. Ekkor egyike volt a vármegye legnépesebb községeinek. Az 1720. évi összeíráskor 122 jobbágyháztartást találtak itt, és ekkor tisztán magyar lakosai voltak. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint még mindig a Földváry család birtokaként szerepelt Tetétlen (Dunatetétlen), Ölle (Szülleölle) és Szölle nevű, Hartához tartozó pusztákkal együtt. E családon kívül ekkor még Jelenffy Lénárt János is birtokosa volt. 1761. július 7-én évente négy országos,[3] 1832. április 26-án pedig hetivásárok tartására is kiváltságot nyert. 1873-ig a Földváry család osztatlanul bírta itteni birtokait. 1873-ban a család megosztozott az ősi javakon,[4] ezek egy része idegen kézre jutott.

1838-ban és 1876-ban nagy árvíz pusztított a településen, 1848-ban pedig egy nagy tűzvészben a község fele leégett.

A Magyar Nemzeti Múzeumba került egy dunavecsei arany kartekercs a bronzkorból. A dunaújvárosi Intercisa Múzeumban a Dunaújvárosi kistérség ásatásain előbukkant régészeti emlékei szerepelnek a tárlaton. A Felsőhegy-dűlő régészeti tárgyai Budapestre kerültek.

A dunavecsei művelődési ház a Fő utca bal oldalán található, szerveznek néptánccsoportot, csillagász szakkört, népdalkört, rajzos foglalkozásokat. Minden évben Március idusa és Szeptember végén estet tartanak a művelődési házban. Dunavecsei Vikár Béla Könyvtár az Alkony utcában van.

Vikár Béla fordította a Kalevala irodalmi alkotást, aki műfordító és etnográfus is volt. A Vikár Béla Könyvtár 1953-ban nyitotta meg kapuit a közönség előtt, több mint 32.000 darab könyvet talál az olvasóközönség.

Dunavecse Hősök terén áll az 1745-ös építésű barokk stílusú református templom található. Hild József bővítette toronnyal 1832-ben. Makovecz Imre is rajta hagyta nyomát Dunavecsén, ő tervezte a második világháborús és 56-os, közös emlékművet. Néhány további vallásos épületet kereshetnek fel a dunavecseiek, ilyen a római katolikus kápolna, nazarénusok temploma. Burgus erődítmény ezen a helyen állt a Római Birodalom idején, amit egyes források szerint a törökök szedtek szét, múzeumba kerültek kis részei. A római burgus egy darabját a református templomba használták fel az építkezéskor.

Dunavecsén születtek André Kertész és Jean Toth művészek, előbbi fotográfus volt, utóbbi festő. Dunavecse része egy sziget, a Nagy-sziget is.

1902-ben készült el a települést érintő Kunszentmiklós-Tass–Dunapataj-vasútvonal.
Az 1900-as évek elején ide tartozott Csanádfehéregyháza és Zsellérpuszta is. Az elsőnek a területén egykor község állt. Ősi templomának alapkövei az 1900-as évek elején még láthatók voltak.

A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Dunavecsei járásához tartozott. 1910-ben 4757 lakosából 4716 magyar volt. Ebből 1030 római katolikus, 3415 református, 144 izraelita volt.

A városi rangot 2004-ben kapta meg.

A Kunszentmiklós-Tass–Dunapataj-vasútvonalon 2007-ben szűnt meg a személyszállítás.

Forrás: Wikipédia